Mindennapi szükségletek a téli hideg ellen
Elmúlt az ősz, itt a nyakunkon a tél. Ugye nem kell felhívnom a figyelmet arra, hogy ilyenkor több időt kell fordítani a bőrünk hidratálására? Vagy mégis?!
Persze, amikor kiskamasz voltam, nekem sem száradt ki a szám, és nem éreztem úgy, mintha berepedezne a kezemen a bőr... de hol van az már. Azt sem tudom, reggel hogy nyúljak az ajakbalzsamomért, amikor még a szememet sem nyitottam ki.
Szerintem mindenkinek van egy kis dugi-neszeszerje a táskájában és bárhova megy, mindig van nála legalább egy magas olaj-vaj tartalmú krém, amit bárhova kenhet.
Én személy szerint megbolondulok, ha otthon felejtem az ajakápolómat, vagy az úti kézkrémemet. Onnantól kezdve szenvedek a cserepesre száradt ajkaim és a repedezett bőröm miatt.
Az én ajakápoló függőségem könnyűszerrel magyarázható azzal, hogy lusta vagyok átpakolni egyik táskámból a másikba, így mindenképpen több van a birtokomban, mint egyetlen egy darab. Ez tavaly még csak 2 volt, idén 3 lett belőle.
Nem használok Labello-t, vagy bármilyen Labello terméket, ami ajakbalzsam. Egész egyszerűen azért, mert az Aveo ajakápolóknál nincs jobb a világon. Olcsók, hihetetlenül hidratálóak, isteni az illatuk és imádom a csomagolásukat. Az első Aveo ajakápolóm egy limitált kiadás (Flying Kisses - ahh, az az illat) volt, amit csupán a fekete, vagány csomagolása miatt vettem meg. Életemben nem használtam el ilyen gyorsan ajakbalzsamot, sürgősen be kellett szereznem egy újat, és a remek tapasztalok miatt ismét az Aveo mellett döntöttem.
Szóval a következő ajakbalzsamot már Ausztriában szereztem be, és szomorúan láttam, hogy újabb limitált kiadás van (vagy teljesen más), így kénytelen voltam újat választani. Tudniillik, nekem aztán oly' mindegy, hogy milyen illatú, vagy 'ízesítésű', jobban érdekel a csomagolás. Így esett a választásom az idei limitált kiadású, babarózsaszín Just Lovely! ajakápolóra.
Most sem csalódtam. Az Aveo ajakápoló hihetetlenül krémes, selymes, hamar beszívódik és puhítja az ajkakat. Tartós, nem kell fél óránként újra kenni. Teljesen meg vagyok elégedve a minőségével, az ára pedig hihetetlenül kedvező és nálam simán lekörözi a Labello tégelyes és 'tekerős' termékeit is.
Mivel most ez a nagy kedvencem, az Aveo-s ápolót hordom magamnál a mindennapokon, hogy ez fogyjon el a legkésőbb - (csak rúzsmentes napokon használok hidratálót).
A következő ajakbalzsam egy kisebb híresség, amit épp a népszerűsége miatt vásároltam meg. Hajtott a kíváncsiság, mit szeretnek benne annyira a külföldi bloggerek. A Maybelline New York Baby Lips ajakápolói bejárták a világot, és míg Európában csak pár darabját adták ki, Amerikában hódít mindenféle verzióban. A színei nagyon élénkek, így egy szolidabbra, a Peach Kiss-re esett a választásom. Árban nem épp a legolcsóbb, de mindenképp ki szerettem volna próbálni.
Amikor megvettem, kifejezetten utáltam. Nem hidratált megfelelőképp, gyakran kellett újrakennem, és őszintén szólva, amekkora rajongótáborral rendelkezik, azt reméltem, valami csodaszert kapok. Aztán a későbbiekben, amikor is kineveztem 'otthoni' ajakápolónak, megbékéltem vele. Rúzs alá tökéletes, mert túlzottan 'csúszós' az állaga, a mattító, szárító hatású rúzsok sokáig bírják vele. Azonban mivel túl sokszor kell felvinni (mert az ajkam úgy issza, mint ibolya a rózsavizet), csak otthon, az íróasztalon van jó helye, amikor is nem kell azzal bajlódni, hogy elővegyem a táskából, majd gondosan vissza is tegyem. Az árához képest, nagyon gyenge a minősége, az illata semleges, a csomagolása elmegy. Ezt elhasználom, de biztosan nem veszem újra!
Az utolsó ajakápolóm egy tégelyes, borzalmasan olcsó, borzalmas színű, nyári kiadású termék. A Primark-ban vásároltam még júniusban és azóta is megvan, mivel hatalmas a kiszerelése. De komolyan, életemben nem láttam ekkora mennyiségű ajakápolót egy tégelyben. A vásárlásakor beleszerettem az illatába (tipikus mű, görögdinnye utánzat), amit persze azóta már megutáltam, de soha semmi ilyesmit nem dobok csak úgy ki. Az állaga olajos, hidratáló, a színe erős, de az ajkakon nincs hatása, az illata émelyítő, egy idő után borzalmasan idegesítővé tud válni. Nem kifejezetten szeretem a tégelyes ajakápolókat, mert nem tartom higiénikusnak a felvitelüket, de én ezt csupán a sminkes táskámban hordom, mint biztonsági ajakbalzsamot. Csak tiszta kézzel matatok benne!
Az utolsó termék, ami segít túlvészelni a téli kiszáradást egy sima kézkrém. Otthon mindig a munkavédelmis kézkrémemet használom (Édesanyám párjának felírt krémjét mindig megkapom - egy csoda!), de idén annyira száraz a mancsom, hogy szükségem volt egyre a táskámba is, hogy mindig legyen nálam.
Az idei választás egy új kiadású Essence 24 órás kézvédő balzsam süti és mandula illatban, amit csak a rettentő kedvező ára miatt vettem meg. Az előző csokis, almás, vaníliás kiadású krémekben nagyon nagyot csalódtam (kifejezetten büdös volt egy-kettő és csak zsírozták a kezemet, nem ápolták), így kissé féltem ettől is. De a pénz nagyúr és úgy gondoltam, most erre ez is jó lesz. És meglepő módon ez a kiadás jobb, mint az előzőek voltak. Az illata még mindig förtelmes, de kifejezetten hidratálja a bőröm. Persze, nem tart 24 óráig a hatása, de az árát megérte. Különleges észrevétel, hogy a körömágyaim puhábbak, mint előtte voltak, így még egy plusz pontok ígérek ennek a krémnek (plusz, mintha ez pár ml-vel nagyobb kiszerelés lenne, de ebben nem vagyok biztos).
Egy praktikus tanács a télre: sokunknak kiszárad a könyöke az évnek ebben az időszakában. Mind az ajakbalzsam, mind a kézkrém megfelelő ennek gyors hidratálására, ha nincs nálunk testápoló. :)
Csókpuszimiegymás ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése