'Dragonflies and Waterfalls in the Picture on my Wall'

Már több ismerős is érdeklődött, hogy az öcsém szobájának kicicomázása miért, milyen módon, mivel és mikor történt. Belegondolva, lehet, hogy más is szívesen állna neki otthon kidíszíteni a falat egy kis mázolással, így megosztanám tapasztalatimat, jótanácsaimat. 

Az első ötlet, hogy legyen valami rajz, vagy festmény a gyerekszoba falán, talán jómagamtól ered, de ebben nem vagyok biztos. Akkoriban nyilván fogalmam sem volt, mire vállalkozom és úgy gondoltam, hogy ha már egyszer tudok rajzolni, művészetis is vagyok, miért is lenne ez a menet olyan nehéz...

Az első kép, ami fent is látható, még az öcsém születése előtt készült, és közel 4 napig rajzoltam. Így kimondva az a 4 nap nem hangzik olyan vészesnek. Pedig higgyétek el, nagyon, de nagyon elegem volt már belőle a végére. A teljes rajz pasztellkrétával készült és egy sima, tartós hajlakkal lett a végén lefixálva. 

A pasztellel való monyákolás könnyebb, mint a festés, azonban hihetetlenül porzik és maszatol, könnyen belenyúlhatunk, elkenhetjük, de egy radírral egyszerűen eltüntethetjük a falról a foltokat. Mivel nincs száradási idő, gyorsabban elkészül a remekmű és nem kell az ecsetek vagy egyéb eszközök tisztán tartásáról gondoskodni. Leszedni is egyszerűbb, mint a festékréteget - egy csiszoló papírral ledörzsölhető és még a fal eredeti festéke is fent marad. 

Mégis, azt kell mondjam, hogy a pasztell átüt a falon, nem erőteljes és intenzív a színe, ami azért egy gyerekszobában szerintem hátrány. Így alakult, hogy a következő minta már festékkel került fel a falra. 

Mivel kisöcsém már elmúlt 3 éves, úgy döntöttünk, hogy most már megérdemel egy 'nagyfiúsabb' szobát. Így a teljes átalakítás után, úgy döntöttem, jobban mutatna a falon a kedvenc meséjének, a 'Verdák' c. rajzfilm karaktereinek egyszerűsített mása. 

Lecsiszoltuk a pasztellt és egy írásvetítő segítségével ceruzával felvázoltam a karaktereket, majd belekezdtem a gondos festésbe. A nagyobb autók 4-5 órát vettek igénybe, hiába próbáltam a lehető legegyszerűbb módon ábrázolni őket, így is azt kell mondjam, hogy borzalmasan 'pepecselős' egy munka volt az egész. 

Nehezebb festeni, mint krétával maszatolni. A festék lecsöppen, nem szárad gyorsan, és nem biztos, hogy egy réteg elég belőle. Mint jól látható, a fal alapszíne egy pasztellzöld árnyalat, így előbb minden egyes színnél meg kellett vizsgálnom, hogy viselkedik a zöld felületen. Többen felkennek előre egy fehér alapot és arra viszik fel a színeket, én viszont ezzel nem akartam bajlódni, így a többréteges festés mellett döntöttem és így egyszerűbbnek és gyorsabbnak is éreztem a munkamenetet. 

Mivel gyerekszobáról beszélünk, fontos, hogy a festék gyorsan száradjon, mert az én öcsémnek aztán lehet mondani, hogy ne fogdossa, mert még nem száraz, így is, úgy is belenyúl. Nem szabad vastagon kenni a festéket, ha azonban ez mégis szükséges a fal alapszíne miatt, mindenképpen kezdjük egy leheletnyi vékony alapréteggel a festést és utána építsük rá a többit. Ha minden egyes réteget hagyunk részlegesen megszáradni, az egész nem lesz maszatos és gyorsabban szárad majd. 

 

Egy kicsit kitérnék a színek alkalmazására és keverésére is.

Nem tudom, kinek mit tanítottak általános 3.-4. osztályában, de nagyon fontos, hogy egy jellegzetes szín kikeverésénél a világosba adagoljuk a sötét árnyalatot. Ez könnyíti az adagolást, nem lesz egy kiló festék a keverőtálcán, és segít hogy ne tévesszük el a kívánt árnyalatot.

Mint már említettem, a kikevert szín könnyen lehet sötétebb, vagy éppen világosabb a falra kenve, így miután kitapasztaltuk az árnyalatok tónusait, a későbbiekben már jó erre előre figyelni a keverésnél, mert rengeteg időt tudunk vele megspórolni. Ennél a zöld falnál például minden szín, kb. 3-4 árnyalattal sötétebben hat, így a keverésnél már tudtam, mennyire kell világosítani a festékeket és már szinte a 3. színnél tökéletesen eltaláltam az árnyalatot. 

A későbbiekben bemutatom, hogy én milyen termékeket használtam mindkét mód alkalmazásakor, de most szeretném elmagyarázni, hogy az különböző színek egymásra rétegezése hogyan működik. 

Ha egy alaprétegre szeretnénk egy teljesen más színt felfesteni (pl. zöldre pirosat), nagyon nagyon nagyon fontos, hogy a zöld teljesen (!) száraz legyen a piros felkenésekor. Miért fontos ez? Ha a félszáraz réteg megkapja a pirosat, a színek összekeverednek és mint ahogy alsóban is tanultunk, kapunk egy ocsmány barnát, ami tönkreteheti az addigi munkánkat, plusz bosszúsan moshatjuk újra az ecseteket. 

Az ecsetekkel való festés megkönnyíti a munkát, és még csak maszatosan sem leszünk. Jómagam vízfestéshez alkalmas vékony ecsetek és egyetlen egy darab kisebb falfestő ecsetet használtam. A nagy felület kitöltéséhez alkalmaztam a falfestő ecsetet és a szélek, illetve bizonyos részek kitöltésénél pedig a vékonyka ecseteket használtam. Hiába nagy az ábra, a figura, ezekre a vékony művész ecsetekre mindenképp szükség volt, hogy a munkám szép, és pontos legyen. 

Az ecseteket én minden egyes szín-, vagy árnyalat-váltáskor alaposan meleg vízzel kimostam, majd valamennyire szárazra töröltem egy rongydarabbal. Természetesen az ecset nedves maradt, de ez egyáltalán nem volt hátrány a festést illetően, viszont nem kellett attól félnem, hogy belemaszatolok az új színbe. 

Az egészet próbáltuk a lehető legolcsóbb módon megoldani, azonban szerettük volna, hogy a végeredmény tartós és intenzív legyen, így döntöttünk a barkácsüzletekben kapható színezőpaszták mellett. Ezek a festékek vízbázisúak, így könnyű velük dolgozni, lehet őket vízzel higítani és természetesen nagyon könnyű kimosni az ecsetekből is. A falon az árnyalatuk intenzív, csak bizonyos esetekben igényelte csak a dupla réteget.
Mivel rengeteg kevert árnyaltra volt szükségem, egy nagy kiszerelésben kapható sima fehér falfestéket használtam, ami ugyan nem vízbázisú, de keverhető a színezőpasztákkal. És amíg, meg nem köt, vagy szárad, nincs szükség higítóra az ecsetek kimosásához.
Továbbá, felhasználtam a régen vásárolt folyékony alapú vízfestékeimet is. Ezt a csomagot a Lidl-ben vettem meg akciósan pár száz forintért, és higítás nélkül tökéletesen megfeleltek a falfestés céljára, mondhatom, hogy nagyon meg vagyok velük elégedve.
A pasztellkréta, amivel évekkel ezelőtt dolgoztam, szintén a Lidl-ből származik, mivel nem szerettem volna méregdrága eszközöket használni. Tény, hogy papíron nem a legtökéletesebb, az egyetemen nem is tudtam vele dolgozni, így használtam fel a fal díszítéséhez. Ujjal nem kenhető a falon, viszont egy törlőkendő segítségével maszatolható, így el tudtam használni és tulajdonképpen meg is voltam vele elégedve.


Összesítve a gondolataimat, most hogy már kipróbáltam a festést, inkább amellett döntenék, mivel gyönyörű intenzív hatást érhetünk el vele. Viszont lassabban lehet csak vele dolgozni és macerás a mosakodás is közben, de higgyétek el, szerintem jobban megéri.


Vannak tapasztalataitok a falfestés terén? Kérlek, osszátok meg velem is! :)



(A bejegyzés címét a Nova & the Experience száma ihlette)


Csókpuszimiegymás~